Hogy működik az orrunk és a szaglás

A szaglás a legalapvetőbb érzékelésünk, ami erős hatást gyakorol a gondolatainkra, érzelmeinkre, hangulatunkra, emlékeinkre és a viselkedésünkre. Az egészséges emberi orr több milliárd különböző illatot képes elkülöníteni, több ezer különálló illatreceptor segítségével. A szaglásunk kiváltképp  kötődik a túlélésünkhöz, és fontos szerepet játszik a biztonságos, a veszélyes, illetve a kellemes emlékek felismerésében és az ezekre való visszaemlékezésben.

Miért emlékezünk a veszélyre, stresszre, traumára vagy a kellemesre?

Így tanulhatunk a tapasztalatainkból, hogy megvédhessük magunkat, túlélhessünk és szaporodni tudjunk.

 A kellemetlen, rossz szagok taszítanak, míg egy íncsiklandó étel hatására összeszalad a nyál a szánkban és megkívánjuk az ételt. A virágok illatára jönnek a rovarok és beporozzák azokat.

Az illatok az orrnyálkahártyán keresztül a szaglóhámban lévő receptorok segítségével a szaglóidegen keresztül a szaglólebenybe és a limbikus rendszerbe jutnak.  A  különböző receptorokból bejövő információk kombinálódnak és egy „szagmintázat” jön létre, amely a központi idegrendszerben lenyomatot képez. E mintázat beépül a memóriába, és később képesek vagyunk őket előhívni, vagy egy régi illat aktiválja az emlékeket. 

A limbikus vagy határkérgi rendszer az agy egyik legősibb része. Kapcsolatban áll több kéregalatti agyterülettel, így az agytörzs és a hipothalamusz magvaival, amelyek a vegetatív működéseket szabályozzák – légzés, keringés, testhőmérséklet, étvágy, szomjúság, hőszabályozás, hormonműködés.

A limbikus rendszernek szagló funkciója nincs, de a szaglóidegeken, és más bejövő idegeken keresztül  a környezetből érkező ingerek itt integrálódnak, így a limbikus rendszernek alapvető szerepe van az

• érzelmekre, viselkedésre,
• az ösztönéletre,
• a vegetatív és hormonális működések szabályozásában,
• és a memória megfelelő működésében.

A limbikus rendszer részei a hippokampusz és az amigdala nevű sejtcsoportok, amelyek az emlékezésben játszanak jelentős szerepet. A hippokampusz segíti a rövid távú memóriában rögzült emlékképeket a hosszú távú memóriában elraktározni.

Az amigdala  központi szerepet játszik érzelmi reakcióinkban, beleértve az olyan érzéseket , mint az öröm, a félelem, a szorongás és a harag.

A szaglásnak tehát fontos szerepe van a limbikus rendszer működésében. Az illatok és szagok, beindítják az emlékezést, az emlékek érzelmi színezetét adják, és ezzel befolyásolják a viselkedést.

Az illatoknak gátló funkciója van bizonyos ösztönös viselkedésmintákra, érzelmekre. Fontos szerepe van a fájdalomra adott reakciókban, az örömérzésban, a vágyak, a szexualitás és boldogságérzésben is.  

Vizsgálatokkal bizonyították, hogy szaglásunk révén átvehetjük a környezetünkben lévők érzelmi állapotait, leginkább a félelmet, szorongást és stresszes állapotukat. „Human alarm ferromonoknak” nevezte el azt az anyagot amit kibocsátunk, és befolyásolja a csoport viselkedésének dinamikáját. (Lilianne R.M. Parodi kutatásai alapján).

Azt is vizsgálták, hogy peteérés idején a nő illata tesztoszteron növekedést idézhet elő a férfiakban.

A szaglás az elsődleges, mely tudat alatt aktiválja és befolyásolja a tárolt traumák emlékeit. Folyamatosan figyel és ha veszélyt és fenyegetést észlel, azonnal cselekvésre késztet, azonban nem tud különbséget tenni a valódi és a képzelt fenyegetés között. Egy régi rossz emlékhez kapcsolódó illat előidézhet félelmetes érzéseket. Ha a biztonság veszélybe kerül, továbbítja az aggodalmat és értesíti a hipotalamuszt, mely ennek hatására jelet továbbít az agyalapi mirígynek, az pedig a mellékveséknek, mely az „üss, vagy fuss” reakció kiváltását indítják meg, és kortizolt illetve adrenalint szabadítanak fel.

Összegezve az érzelmi stressz stresszhormonok felszabadulását váltja ki.